Pörgés, Face, Timberlake…

Miért lett ekkora sikere a Facebooknak? Kinek köszönhetjük valójában? Az aki közösségre vágyott vagy az aki ismerte a logaritmust? Meddig mehet el egy ember a virtuális és a való világban, hogy súrolja az erkölcs, a józanság és a barátság határmezsgyéit?

Ma már szinte közmondássá vált az a kijelentés, hogy aki nincs a Facebookon az nem is létezik. Súlyos kritika ez a való világ felé a mai virtuális ún. Internet/Youtube/Facebook generációtól. A regisztrált tagok igen magas százaléka szinte második életét éli a Facebook nevű közösségi hálón, mely már magyar viszonylatban is messze túlnőtte az egyébként vele egyidős hazai fejlesztésű WiW-et, melyet később iWiW-re kereszteltek azaz „international who is who” („nemzetközi ki kicsoda”). A hangsúly a fejlesztés szón van. Amióta csak „megszületett” A Face (ahogy a tagok becézik) folyamatosan alakul, játékokkal és egyéb alkalmazásokkal bővül, kényesen ügyelve az állandó jelenlétre (sosem szünetel), ezzel szemben a hazai közösségi háló lassúságával, kimaradásaival, gyenge utánzásaival képtelen tartani a versenyt.

Facebook, mint „arc könyv”. Leginkább az Amerikában oly népszerű felsőfokú tanintézmények diákévkönyveihez hasonlítható. A fiatal, most 26 éves Mark Zuckerberg eredetileg egyetemek közti kapcsolatfeltérképező honlapnak szánta a 2004-ben beindított Facebookot (akkor még THEFACEBOOK) vegyítve egy kis ki nem mondott bocsánatkéréssel a csajlájkoló Facemash-ért és némi „ti leírtatok, de zseni vagyok” középsőujjas bemutatással.  Markról a való életben sem sokat tudni, csupán, hogy egy new yorki zsidó családban nőtt fel és egészen fiatal korától érdekelte a programozás és a latin. A filmben azonban csak annyi jelenik meg ebből, hogy ő alkotta meg az SMP-t azaz Synapse Media Playert, ami felismeri a egyén zenei ízlését mesterséges intelligencia segítségével. Mark önmagát egy olyan hackernek tartja, aki a programok feltörése álltak rámutathat annak hibáira és kijavíthatja azokat, tehát afféle virtuálisvilágot megmentő hősként tekint magára.

Az itthon feliratosként bemutatott The Social Network (Közösségi háló) tempója az első percekben nagyon irritáló lehet, nehéz az eseményeket követni. Pattogó vágások, szócsaták. Később azonban teljesen képesek vagyunk mutálódni a dologhoz és éppúgy beépítjük, magunkévá tesszük a ritmusát, mint ahogy a valóéletben kénytelenek vagyunk a lehető leggyorsabban alkalmazkodni az újdonságokhoz. Mert hát erről szól a XXI.sz.: innováció és alkalmazkodás (aki lemarad, kimarad és eláshatja magát - legalábbis ezt érezhetjük). A filmbeli Markot (Jesse Eisenberg) mindenképp az előbbi kategóriába sorolhatjuk. A hadarós beszédű fiúról azonnal lerí, hogy szélsebesen szárnyalnak a gondolatok a fejében, akár gigabit a laptopjában. Az informatika világában ez egy alaptétel, hiszen ott többszörösen igaz, hogy mihelyt kimondunk valamit az már múlt idő. A mozi pergő képsoraival és villámgyors csattanós párbeszéddel egy kocsmában indul, ahol röpke öt perc alatt egy porig zúzott kapcsolat végstádiuma bontakozik ki előttünk, még mielőtt felfognánk vagy beleélnénk magunkat, hogy Mark és Erica (Rooney Mara) egyáltalán egy párt alkottak. A filmekben szokásos szerelmi szál kb. ennyi is, marad egy bosszúszomjas változat a Facemashra ill. a később lenyűgözésnek szánt Facebookra.

A Harvard egyetem kemény világa arról szól, miképpen lehet a lehető leggyorsabban érvényesülni, s néhányan a sikerhez vezető utat a feltalálásban látják, a hétköznapi munka nem kielégítő. A film külön érdekessége, hogy egyik szereplőjénél sem tapasztalunk különösebb jellemváltozást (ugyanakkor a Facebook valódi kulisszatitkaiba se nyerünk betekintést). Mark karaktere egyébként a maga faarcú, kockafejű, sikerhajhász és a meg nem értett, mosolytalan zseni módján teljesen hiteles. Arcáról legtöbbször az unalom és felsőbbrendűség érzése süt. Általában véve minden figura emberi, esendő és hiteles, de nem szimpatikus. Leszámítva talán a latinos külsejű, bőkezű, ám lelkileg annál érzékenyebb Eduárdo Savarint, aki legjobb barátja Marknak és társalapítója a Facebooknak. Érdekes, hogy amíg, ezt az érzelmességet a filmben gyengeségnek tekinthetjük, valójában racionalitás, csakhogy a racionalitás korlátokat szab. A fiút nem elégíti ki a növekvő siker, reklámok beépítésével önfenntartóvá szeretné tenni a honlapot. Lássuk be jogos. 

 

Eduárdo szerepe talán a leghálásabb feladat Andrew Garfield számára: a tárgyaláson harag, csalódottság és baráti szeretet széles skáláját vonultathatja fel. A bírósági jelenetekre valamelyest háttérbe szorul azonban Armie Hammer játéka, aki egyszemélyben (némi digitrükk segítségével) játssza a multigazdag, hiper-szuper mindig győzni akaró, olimpikon Winklevoss ikerfiúkat. A Facemash sikere után az ő ötletük volt a ConnectU, mely a Harvardon belüli randizós közösségi háló lett volna, ennek alapján dolgozta ki  Mark alig 3 hónap alatt a Facebookot, megszegve Winklevosséknak tett ígéretét, hogy megépíti számukra a ConnectU-t. Az ötlet tehát lopott.

Zuckerberg nagyravágyó volt, de nem a pénz hajtotta.  Míg Eduardót vagy a Winklevoss ikreket az apjuk általi megbecsülés motiválja, addig a látszólag családtalan (utalás sincs arra, honnan jött) Mark hírnévre, elismerésre vágyik bárkitől és mindenkitől! Pontosan ez az exhibicionizmus és egoizmus az, ami előre viszi, s a Facebook fejlesztésében megszállottá tezsi. Erre és a Face rohamtempóban növő népszerűségére már Sean Parker a hírhedt Napster zenefeltöltő, jó megjelenésű alapítója is felfigyel. Szép lassan behálózza Markot a maga lehengerlő stílusával és, mint kukac az almában a nagyobb haszon reményében belülről kezdi százalékonként bekebelezni Eduardo részét és pozícióját a cégnél. A stáb listában húzónévként szereplő Justin Timberlake remekül adja figurát és kellemes csalódást okoz még azoknak is akik esetleg egy betétdal erejéig számítottak rá.

A mozi a Véletlenül milliárdos című könyv alapján készült A filmnek bár története két idősíkon is játszódik, látszólag nincs mondanivalója, tanulsága, a karaktereknek jellemfejlődése. Leginkább dokumentáló film kategóriájába sorolhatnánk, ha David Fincher sajátosan, kissé sötét rendezői stílusa nem bolondítaná meg és vinné el pergő, keményen odamondó (virtuális)társadalomkritika irányába… A közösségi háló népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy az USA-ban oly nagyra tartott  South Park is feldolgozta a témát legújabb évadának egy epizódjában, amiben Stan kijelenti „nem akarok beszopódni a Facebookba”! Persze megtörténik, hisz ő se maradhat le a többiektől. Mark alakja pedig a Simpson család egy jelenetében is feltűnik. 

Akármilyen utóérzéssel is válunk el a mozitól, a Facebook (több mint 500 millió taggal) él és élni fog, Mark Zuckerberg pedig bekerült a rekordok könyvébe, mint a világ legfiatalabb milliomosa és övé az "információs kor legbefolyásosabb emberei" között, 2010-ben, a Vanity Fair Top 100-as listáján az első hely. Valamit mégiscsak tud…

Social Network - A közösségi háló

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 121 perc, 2010

rendező: David Fincher
forgatókönyvíró: Aaron Sorkin
zeneszerző: Trent Reznor
operatőr: Jeff Cronenweth
producer: Dana Brunetti, Ceán Chaffin
vágó: Kirk Baxter, Angus Wall

szereplő(k): 
Jesse Eisenberg (Mark Zuckerberg)
Justin Timberlake (Sean Parker)
Andrew Garfield (Eduardo Saverin)
Joseph Mazzello (Dustin Moskovitz)
Rooney Mara (Erica)
Max Minghella (Divya Narendra)
Rashida Jones (Marylin Delpy)
Caleb Landry Jones (diákszövetség tag)
Brenda Song (Christy Lee)
Malese Jow (Alice)
Barry Livingston (Mr. Cox)