Happy-go-Lucky - Hajrá Boldogság!

"A mozgóképekkel való ipari,

 üzletszerű kéjelgés mérföldnyi távolságra áll tőlem."

 (M. Leigh)

Mike Leigh odafigyel arra, hogy színészei se többnek, se kevesebbnek ne tűnjenek a vásznon, mint amit a szerep megkövetel. A hétköznapi hatás kedvéért a karakterekkel „egykorú” művészeket kér fel, így lesz hiteles Poppy is, akit nem egy flegma kezdő, tini, de nem is egy érettebb negyvenes nő játszik, hanem egy valóban harmincas nő, Sally Hawkins. Bár az egész lány egy nagy mosolygás a filmben, mégis számtalan árnyalata van játékának, DaVinci Mona Lisájától képes eljutni a Julia Roberts által jól ismert „64 fogas” hollywoodi vigyorig. Nem mindenki tud hitelesen nevetni, azt mondják ez az egyik legnehezebb színészi feladat. Ehhez a karakterhez mindenképp szükséges volt a valódi belső optimizmus, vidámság és Leigh remekül meglátta ezt Sally-ben.

 A természetesség hatása nagyon fontos, mert ettől érezhetjük emberközelinek a szereplőt, a filmet. Gyakran támadhat az a benyomásunk, hogy a színészek „valódi” arcát látjuk. A kevés smink, a naturalisztikus ábrázolás pl.: a szemkörnyéki ráncok megjelenítése, mi több a színészi kelléktárba vonása, még élőbbé, vibrálóbbá varázsolja számunkra Poppy alakját. Mike Leigh gyakran használ premier plánt vagy közelit, hogy minden más zavaró tényezőt kizárva még inkább fókuszálja a néző figyelmét a külsőségektől mentes lelkivilágra, a belső valóságra. A Hajrá Boldogság! –ban Scott sofőroktatót alakító Eddie Marsan félelmetes látványt nyújt abban a jelenetben, mikor utoljára mennek vezetni a lánnyal, s bevallja, hogy szerelmes lett belé, mindezt olyan elementáris üvöltözések és dühkitörések közepette, hogy a lángoló tekintete, pulykavörös feje és a nyakán feltűnően lüktető ütőere láttán olyan valóságos képet kelt, hogy a néző legszívesebben egész icipicire összehúzná magát, mintha csak vele kiabálnának. Egy ilyen vallomás inkább minden nő rémálma, semmint álma…  

 

Eddie Marsan, aki két Leigh filmben is játszott a Vera Drake-ben és a Hajrá Boldogság! -ban, és szerepelt továbbá olyan mozikban, mint a Sherlock Holmes, Mission: Impossible 3., Beowulf - A hős és a szörnyeteg, vagy a 21 gramm. Különböző korok, karakterek és műfaji sokszínűség. Imelda Staunton Vera Drake megformálója játszott pl.: a Harry Potter filmekben, a Nanny McPhee, Az árnyékember mozikban, és az Angolkák népszerű brit komédiasorozatban. Karaktereit közel sem nevezhetnénk egyformának. A 34 éves Sally Hawkins, mindenki bolondos, hurráoptimista Poppy-ja pedig szintén számos film, számos műfajában próbálhatta ki magát. A Hajrá Boldogság! –ban például számtalan gondolatot láttat az arcán, s épp úgy megláthatjuk benne a gondtalan kislányt, mint az élet súlyával küszködő harmincas, szingli nőt. Mike Leigh színészeit tehát pontosan ez jellemzi, hogy szinte bárki bőrébe képesek belebújni, Leigh pedig képes arra, hogy egy meghosszabbított pillanatban emberi sorsok egész drámáját mutassa meg eme színészek arcjátékának segítségével.

         Mint azt már említettem Mike Leigh filmjei legtöbbször hétköznapi emberekről szólnak, régi idők külvárosi Londonjában élő középosztálybeli angolok életét mutatják be. Rendezett már színházban, televízióban és mozifilmben, drámát és vígjátékot egyaránt. Műveit a keserédesség és melankólia szavakkal lehetne jellemezni, színészeinek játéka gyakran improvizatív, naturális és realista, a szereplők hétköznapinak tűnő emberek, de semmiképp sem jelentéktelenek. Minden alak megvívja a maga életharcát, amely éppoly lüktetően közeli és életteli, mintha velünk vagy egy ismerőseinkkel történt volna meg. Hatásmechanizmusának lényege az együttérzés és a mindennapiság. Nem készít háborús vagy szuperhősös filmeket, mert nem tömegekkel akar hatni, hanem egyéni sorsokkal. A jó színészi játék megragadja a nézőt, s a nélkül ülteti bele foteljébe másfél, két órára, hogy azt akár egy pillanatig is kényszernek érezné. Ugyanakkor elgondolkodtat, ráeszmél és megdöbbent, segít párhuzamot vonni saját belső lelkivilágunkkal, problémáinkkal. Néha azért ülünk be egy moziba, hogy elfeledjük gondjainkat, máskor jól esik azt látni, hogy nem vagyunk egyedül. Vagy, hogy lehet csinálni másképp is. A Hajrá Boldogság! pont egy ilyen film. Az elején még borzasztóan frusztrálónak találhatjuk Poppy-t. Ki ez a lány? 

Mit akar egyáltalán és miért vihog folyton? Nem veszi észre, hogy a világ nem ilyen? Igen, frusztrálónak hat és kérdéseket ébreszt bennük, hiszen az emberek többsége nem ilyen hurráoptimista. Pedig lehetne. Minden csak nézőpont és hozzáállás kérdése. Ez a film üzenete, ez Poppy üzenete és amennyiben ezt megértettük Sally Hawkins jól játszotta a szerepét. Képes volt azonosulni a papagájszínű bolhapiaci ruhadarabokkal, a csilivili bizsukkal, a trambulin és a flamenco nyújtotta önfeledt örömökkel. Elhittük neki, hogy nem kell félni este egy ismeretlen helyen egy félbolond hajléktalantól, hanem úgy fogtuk fel milyen jó, hogy van hova hazamennünk és ágyunk. Nem kell megijedni az infarktus közeli oktatótól sem, aki legszívesebben megfojtana, mert a lényeg, hogy azt tesszük, amit szeretnénk. A megcsaltatásában tomboló flamenco tanárnőnktől, pedig remek energia-felszabadító tánclépéseket tanulhatunk. Ha valaki stresszes, dühös vagy szomorú körülöttünk, még nem bennünk van a hiba, nem is kell átvennünk a hangulatát,de megpróbálhatunk jobbítani rajta.  Poppy lakótársa:

–       Nem tehetsz mindenkit boldoggá! – mire Poppy:

–       De megpróbálni csak szabad!

A jó színészi játék tehát elengedhetetlen a hitelességhez, s ez által az együttérzéshez, beleérzéshez. Eme szemszögből nézve Mike Leigh pontosan ugyanannyit vár el a nézőitől, mint saját magától. Ily módon egyesül a film, a rendező és a hétköznapi ember.

Bemutató dátuma: 2009. március 5. (Forgalmazó: SPI) 

színes, magyarul beszélő, angol vígjáték, 118 perc, 2008

rendező: Mike Leigh
forgatókönyvíró: Mike Leigh
zeneszerző: Gary Yershon
operatőr: Dick Pope
vágó: Jim Clark

szereplő(k): 
Sally Hawkins (Poppy)
Andrea Riseborough (Dawn)
Alexis Zegerman (Zoe)
Eddie Marsan (Scott)
Sinead Matthews (Alice)

Díjak és jelölések:
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2008) - Legjobb női alakítás: Sally Hawkins
Golden Globe díj (2009) - Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória: Sally Hawkins
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2008) - Arany Medve jelölés: Mike Leigh
Európai Filmakadémia (2008) - Legjobb film jelölés
Európai Filmakadémia (2008) - Legjobb női alakítás jelölés: Sally Hawkins
Golden Globe díj (2009) - Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória jelölés
Oscar-díj (2009) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Mike Leigh